~Ez a történet még nem készült el. ~
! A történetet nem akarom meglátni senkinél, mert szigorúan csak az enyém! Nem koppintás, hanem fantázia. Nem fogok semmit csinálni ha valaki ellopja, de azzal csak magát minősíti, hogy nincsen fantáziája. !
Cím: Daemon
Tartalom:
"Sötét van.. Nagyon félek. Itt van Toby, de most tőle is félek.. Kicsoda ő? Micsoda ő? Eddig azt hittem ismerem.
Tévedtem. Egyáltalán nem ismerem őt. Majdnem 14 éve barátok vagyunk, talán több, mint barátok.. De csak most tudtam meg
igazán, hogy ki ő. Egy állat. Egy vadállat."
A nevem Lotty Broke. Egy 15 éves átlagos lány vagyok.. Átlagos lány voltam. Egészen 15 éves koromig. A legjobb barátom
egy fiú, aki jóképű, kedves, és különleges. De legfőképpen furcsa.. Nagyon furcsa.
A neve Toby Chase. Nincsen más barátja, csak én. Nem is értem, hisz 15 éves, az emberek ilyen korban vannak
legtöbbet a barátaival. Emberek.. Nem tudom, Toby nevezhető-e embernek.
Story:
1. Fejezet
-Toby, mit művelsz? Mit csinálsz?! Ne! Megijesztesz! Állj!- és akkor.. Akkor felébredtem. Izzadtan, sikítozva. Nem
tudom, miért.. Már pár hete Tobyról álmodok.. Éppen haldoklik, vagy.. Vagy átváltozik valamivé, nem tudom.. Mindig
felébredek. Fura. Jó a fantáziám. Rápillantok az órára, ami az éjjeliszekrényemen van. 3:39. Zombis léptekkel kimegyek
a fürdőszobába, belenézek a tükörbe.. A tükörből egy 15 éves, barna szemű, hosszú, kócos gesztenyebarna hajú lány nézett
vissza rám. Tegnapi sminke elmosódott az arcán az izzadtságtól,amit lemosott, de kissé mégis ottmaradt.
A szeme sarkában pár könnycsepp is mutatkozott, a félelemtől. Szakadt, vizes alvóspóló, és egy rövidgatya.
Lába és keze libabőrös a hideg levegőtől.A nevem Lotty Broke. Egy 15 éves, átlagos lány vagyok. Szüleim kiskoromban
elhagytak, nem is emlékszem rájuk. Nevelőszüleimmel élek , Christie-vel és Gabe-vel egy kisvárosban.
Testvérem nincs, csak egy nagyon jó barátom, aki olyan mintha testvérem lenne. A neve Toby Chase, úgyszint 15 éves,
bár pár hónappal idősebb nálam. Fura egy fiú, nincsenek barátai, csak amolyan "gyere velem egy sörre" ismerősei.
Na mindegy. Megmosom hideg vízzel az arcom, majd visszamegyek a szobámba, még alszom pár órát, mielőtt suliba indulok,
Tobyval. Minden reggel itt vár ránk a kapu előtt. Körülbelül 3 óra múlva csörög az ébresztőórám. Fél 7 van, fel kéne kelnem.
Kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom, fogatmosok, majd fésűlködni akarnék, de nem találom a fésüt. Anyának kiabálok:
-ANYAAA! HOL A FÉSŰM?
-AHOL HAGYTAD!-jött a kiabálás lentről, a konyhából. Kösz, ezzel nem segített. Körülnézek alaposan, majd meglátom a szennyes
tetején rápakolva egy halom ruhával. Kiveszem alóla, megfésülöm a kócos hajamat, ami eléggé csapzott, majd lemegyek
reggelizni.
-Mmmm lekváros palacsinta, ugye? A kedvencem! Kösz, anya! - mondom anyának. Már kezdem megszokni, hogy nem a nevüken
szólítom őket. Kiskoromban mindig a nevükön szólítottam őket, és mindig elkeseredtek olyankor. Ígyhát rávettem magam arra,
hogy anyát és apát mondjak.
-Nagyon szívesen , kicsim, de most indulj már az iskolába! El fogsz késni.
-Még csak 7 óra lesz.. Van még fél órám. Addig felmegyek és bepakolom a könyveimet.
-Miért nem este pakolod be? Akkor nem kéne ezzel foglalkoznod reggel. Legközelebb este pakold be! - szól rám anyu, mire
bólintok, és felmegyek az emeletre a szobámba. Előveszem a táskám, majd pakolom a könyveim..
- Hmm. Biológia, aztán egy Matek, lyukas óra, lyukas óra, Tesi, Média, és jöhetek haza! Végre! Egy könnyű nap. Imádom a
hétfőt. - Gondolom magamban. Bepakolok, majd belenézek a hatalmas tükörbe ami az ajtómon van. Végignézek magamon:
csőszárú farmer, lila póló, és a kezembe egy fekete pulcsi, amit indulás előtt veszek fel. Hajamba hajgumi.
Utálom, ha az arcomba lóg a hajam. Úgy nézek ki, mint egy pulikutya. Miközbe a tükörben nézegetem magam,
arra leszek figyelmes hogy a telóm csörög. Toby hív.
-Lotty igyekezz már! Itt várok rád már egy éve. - szól a telefonba.
- Jólvanmár, ne siettess! Megyek már. - mondom, majd beteszem a telefont a zsebembe, pulcsit magamra, táskát a hátamra.
Készen is vagyunk. Indulhatok. Kilépek az ajtón, majd Toby gorombán rámszól:
-Végre már! Azt hittem elaludtál.
-Persze persze, mert én olyan vagyok.. Csak élveztem a lekváros palacsinta mennyei ízeit! - nevetünk, majd végre elindulunk
a suliba. Pont csengetnek, mire odaérünk. Bemegyünk a biológia órára, rém unalmas. Mikor vége, szünetben elmegyünk kaját
venni, majd vissza a terembe matekra. Szintén rém unalmas.
-Még 10 perc, bírd ki , Lotty! - gondolkodom magamba. Majd.. Végre! Csöngetnek. Szabad vagyok másfél órára! Ezaz! Tobyval
indulunk ki a teremből, már az udvaron vagyunk, mikor az udvaron nekemjön egy elkényeztetett liba, és még neki áll feljebb:
- Vigyázz már! Anyádat lökdösd!
- Mit mondtál? - kapom fel a vizet, és neki esek a lánynak. A haját tépem, majd kap egy gyomrost.. Toby szakít félbe
minket.
- Vigyázz innen! Lotty! Mondom menj innen!- kiabál rám, majd csak ránéz(!!) a lányra, és az elfut.
- Mit műveltél? - kérdezem Tobytól, de ő csak rávágja:
- Semmit sem. Bizonyára csak megijedt hogy egy fiúval van dolga. - ugyan. Tudom, hogy hazudik, valamit biztos mondott neki,
vagy valami. Senki sem fut el, csak mert ránéz valaki. Mindenesetre megköszönöm neki.
- Nincs mit. De ezt hogy képzelted? Miért támadtad le?! - szid le Toby, mire rávágom:
- Be anyázott!
Toby ilyen tipikus "facepalm" fejet vág. Szerinte az ilyen dolgokat hagyjam annyiban, és csak egyik fülemen be, a másikon
ki. De nem bírom elviselni, hogy ha valaki a szüleimet szidja! Hiszen.. Nem is ismerik őket! Az igazi szüleimet meg pláne
nem.
A két lyukasórában sétálgatunk, elmegyünk fagyizni Tobyval, ugyanis már elég meleg van, pedig mégcsak Április van. Tesiórán
egész végig futunk, mert a tanár imád kínozni minket. Média órán filmet nézünk, a Ted-et, azt szeretem.
Suli után még hazamegyek, megebédelek, és indulok Tobyhoz, áthívott magához, hogy megbeszéljük, mi lesz az egy hét múlva
tartandó születésnapján. 16 éves lesz!! Olyan izgatott vagyok.
-Toby! Akarsz bulit? Ugye akarsz? - nézek rá cica szemmel, de úgy tűnik nem hatja meg..
-Nem. Tudod, hogy nem vagyok az a bulizós típus. Utálom a bulikat. Tudod mire gondoltam? Hogy úgyis egyedül lakok.. Szóval
lehetnénk csak ketten! Jó ötlet, nem? - szegezi nekem a kérdést. Én hirtelen nem is tudom , hogy mit válaszoljak.. Hiszen
Toby a barátom, a legjobb, viszont egész éjjel vele lenni, csak mi ketten, ebben a hatalmas lakásban.. Huh.. Kihívás
elfogadva!
-Persze! Akkor jövőhét szombat reggel jövök, és vasárnap hazamegyek. Úgy jólesz? És hozok valami hatalmas ajándékot.. Elvégre
16 éves leszel! Ezt nem ünnepelhetjük csak egy doboz sörrel.. - kacsintok rá.
-Igen persze. Viszont az ajándékkal kapcsolatban.. Ne merj semmit hozni! Tudod hogy nem azért hívlak át, hogy ajándékot hozz.
Most viszont ki kell mennem a mosdóba, utána hozok innivalót. Nehogy lelépj! - szól rám, majd én olyan tipikus "ugyan már"
fejet vágok.. Én, aki lelép? Na persze.. Álmában.
-Hmm.. Én addig körülnézek, hátha találok valamit, amivel rájövök, milyen lenne a tökéletes ajándék. - gondolkodom magamban,
majd körülnézek. Kinyitom az íróasztal fiókját, de üres.. Fura. Kinyitom az alatta lévőt is, de az is üres.. Ennek nincsenek
kacatjai, vagy valami?!
- Várjunk csak! Mi ez? Egy titkos fiók? Hmm.. - gondolkodom ismét, majd a "titkós fiókot" megpróbálom kinyitni. Siker! Nem
volt bezárva valamiért. Biztos nemrég turkált benne.. Egy jegyzettömb van benne, tele rajzzal. Azta, de gyönyörű rajzok!
Majd.. Majd találok egy rajzot ami nagyon fura.. Azt hiszem, rólam szól ez a rajz! És.. És mi ez? Egy ház van rajta, amiben
én vagyok.. És Toby őrködik egy fa mögött, mintha valamitől védene engem. Hallom, hogy Toby közeledik vissza, ezért gyorsan
visszadugom a jegyzetfüzetet a "titkos fiókba" , és leülök az ágyra. Kissé zavarban vagyok.
-Minden rendben? Mi történt? - kérdi Toby.
-Semmi, semmi baj nincsen.. Most.. Most mennem kell. Haza kell mennem. Szia! Holnap találkozunk! - mondom neki, majd haza
sietek. Gondolkodnom kell. Sokat. Végig kell gondolnom a dolgokat.
Mikor hazaérek, nincs otthon senki. Felsietek a szobámba, majd elgondolkodom. Toby rajza, Toby fura viselkedése.. Tobynak
nincsenek barátai.. És az a verekedős rész is.. Egy pillantással elijesztette a csajt.. Ez nem normális! Valamit titkol, az
biztos. Na mindegy. Úgy döntök nem foglalkozom vele. Majd elmondja, ha akarja. Nem fogom számonkérni.
2. Fejezet
Letelt egy hét..Azokon a napokon tisztáztuk Tobyval, hogy semmi bajom nincsen, csak akkor éppen haza kellett mennem. Azt a
jegyzetfüzetet nem említem neki, még mindig úgy vagyok vele, hogy elmondja , ha akarja. Térjünk is el a témától. Szombat
reggel elkészültem, hogy átmenjek Tobyhoz. Anyu nem díjazta, hogy nem otthon ebédelek, dehát ez van. És most itt vagyok. Itt
vagyok Tobynál, a születésnapján. Egyenlőre még nem csináltunk semmit, majd éjjel csapunk egy nagy két személyes ünneplést.
Egyébként Toby ajándéka.. Megvettem neki a szerintem tökéletes ajándékot! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki, és nem
fog kirúgni a lakásból, amiért drága ajándékot kap.. De megérdemli! 16 éves! Telnek, múlnak az órák, én meg már tűlkön ülök,
hogy oda adhassam az ajándékát. De majd éjfél előtt szeretném.
- Toby, menjünk már el valahová. Unatkozom. - szólok Tobynak, mire ő rávágja:
- Mozi! Menjünk moziba!
- Jó, menjünk. De előre mondom: Csak akkor megyek be veled, ha én fizethetem.
- Nem! - vágja rá.
- Akkor nem megyünk? - szegezem neki a kérdést, féloldalas mosollyal, egyik szemöldökömet felhúzva.
- Ajjj.. Jó, oké. De ezt még megbánod ám! - nyújtja rám a nyelvét, én meg rámosolygok, amolyan "Kihívás elfogadva" mosollyal.
- De én mondom mit nézünk meg. Az a címe, hogy Védtelen gyermek. - mondja, mire bólintok. Nem ismerem a filmet.
Másfél óra múlva már nagyban a film közepén vagyunk, de én megölöm Tobyt, ha kijövünk. Ez egy horror! Vagyis nem, hanem
Thriller, de majdnem ugyan az.. Jó nem, de akkoris.. Nagyon ijesztő!
Mikor vége a filmnek(este 11 óra! te jó ég.) hazaindulunk.. Végig.. A sötét erdőn! Jujj de ijesztő.. Végig Toby kezét fogom,
rettegve, ő meg csak nyugodtan sétál végig. Ez a gyerek semmitől se fél?! Omg. Mikor hazaérünk, rohanok a házba, majd a
kezébe nyomom az ajándékát.
- Mi ez? Mondtam, hogy ne vegyél semmit, Lotty! - szid le, de nem érdekel, úgy is örülni fog neki.
- Ne nyisd ki! Várj! - csapok rá a dobozra, ami már félig nyitva volt. De szerencsére még nem látta meg mi van benne. - Gyere
velem, és csukd be a szemed. Tudod mit? Ne is csukd be, majd én befogom. Menjünk..Még egy kicsit, még, állj! - állítom meg,
majd az egyik kezemet a szemén tartom, a másikkal meg leveszem a kezében lévő kis ajándékdoboz tetejét.
- Oké, kinyithatod! - kiáltok fel, mire ő is, nem pasikhoz híven, felkiált:
- Normális vagy? He? Komolyan! Úristen.. Ez egy vagyonba kerülhetett! - kiabál rám, majd a nyakamba ugrik, és a fülembe
suttogja:
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. Tudom, hogy van már jogsid, ezért merészkedtem motort venni. Tetszik?
- Nagyon! - válaszol, majd felnéz az órára. 23:49. Nemsokára éjfél! Én olyan izgatott vagyok, de Toby.. Mintha kissé feszült
lenne. Miért? Miért titkólódzik előttem?
-Valami gond van? Nagyon feszült vagy. - szólok neki, mire ő csak megrázza a fejét. Izzad. Valami baja van. - Toby..
- Gyere.. Mutatnom kell valamit. De csak akkor mutatom meg, ha ígéred hogy nem mész el. - mondja. Mi van?! Én már ebből
komolyan semmit sem értek..
Toby elvisz egy sziklaszirte. Éppen éjfél van. Egy barlang előtt állunk, mikor belenéz a szemembe, mélyen.
-Szeretlek. - mondja ki Toby ezt a szót, majd lehajtja fejét. Bólintok, s ezt válaszolom:
- Én is. - felemeli a fejét, de szeme csukva van. Lassan, nagyon lassan kinyitja a szemét.. Vörös. Vérvörös. Kinyitja száját,
fogai mint egy farkasé, olyan élesek. De nem.. Az nem lehet. Megfogja az arcom, mire hátrálni kezdek.
- N..Ne..! Ne gyere közelebb! Állj! Hé! - kiabálok, miközbe még mindig hátrafelé lépkedek. Megbotlok valamiben, szerintem
egy nagy kődarab. Minden elsötétül, már semmit sem látok, és nem is hallok. Meghaltam? Vagy ő ölt meg? Esetleg csak elájultam?
Nem tudom, mennyi idő telt el, de egy sötét szobában ébredek. Toby, vagy nem tudom már, ki ő, itt ül mellettem, az ablakon
bámul kifelé. Sötét van.. Nagyon félek. Itt van Toby, de most tőle is félek.. Kicsoda ő? Micsoda ő? Eddig azt hittem ismerem.
Tévedtem. Egyáltalán nem ismerem őt. Majdnem 14 éve barátok vagyunk, talán több, mint barátok.. De csak most tudtam meg
igazán, hogy ki ő. Egy állat. Egy vadállat. Vagy nem is állat? Valami.. Valami furcsa lény.
Szemem csukva tartom, majd elgondolkodok. Talán csak álmodtam? Igen, ez az ésszerű magyarázat, álmodtam. Bevertem a fejem,
elájultam, és álmodtam ezt az egészet. Itt fekszem ezen az ágyon. Szép lassan kinyitom a szemem, majd Toby felé fordítom
a fejem. Bizonyára meghallotta, ahogy forgolódom, mert rögtön odakapja a fejét.
-Olyan furcsát álmodtam.. Felmentünk egy sziklaszirtre, majd.. Majd vérvörös lett a szemed.. A fogaid meg.. - kezdem el
mesélni, mire rátapasztja a kezét a számra. Kezdek jobban félni.
- Nem.. Nem álmodtad. - mondja, mire megriadok, és menekülni akarok. De ő visszalök az ágyba, majd így szól:
- Kérlek! Kérlek, had magyarázzam meg. - mondja, mire én félénken bólintok. Egyenlőre nem beszélek. De meghallgatom Tobyt,
hátha valami ésszerű magyarázat van rá. Talán csak megviccelt, vagy.. Vagy mittudomén.
- Nos.. Az van, hogy.. Hogy nem ember vagyok... - nem mondja? Erre asszem már magamtól is rájöttem. - ...Hanem Démon.
- Démon?
- Igen, de nem olyan amilyenre te gondolsz. Engem még kiskoromban azért küldtek, hogy megvédjelek téged. Tudod, nekem már
akkoris remek gondolkodásom volt, és erőm. Nem olyan erőm szintén, amire te gondolsz. Én.. Bele tudok hatolni az emberek
gondolkodásába. Tehát. Ha erősen koncentrálok, beleférkőzöm a fejébe, és megváltoztatom, amit gondol. Mint például.. Például
a verekedésnél! Ott is, azért ment el a csaj.
- Megvédeni engem? Ugyan miért?
- Mert veszélyben vagy. Az ellenség, téged szemelt ki magának. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy nekem elég erőm, és képességem
van , hogy megvédjelek téged.
- Ti gondoltátok úgy? Te, és még ki? És ki az ellenség?
- Én, és a többi démon. Őket nem ismerheted. Énis csak "fejben" beszélek velük, nem nagyon találkozunk. Ezt úgysem érted,
mindegy. És az ellenség.. Ugyan olyan mint én, csak gonosz. Tudod vannak jók, és rosszak. A rosszak gyilkolnak, a jók pedig
megvédenek. A rossz démon a puszta gondolataival is meg tud ölni téged, ezért nagyon résen kell lennem. Tehát. Amit ő akar,
az megtörténik. Ha gyilkolásról van szó. Ha például arra gondol, hogy téged elcsapjon egy vonat, akkor elcsap egy vonat.
Érted? De ezt csak akkor tudja megtenni, ha a közeledben van. Ezért vagyok mindig veled. Mert én észreveszem, ha ittvan, és
megpróbálom legyőzni, legalább egy kis időre. De most megint jön, és.. És téged akar. És többen vannak. - meséli el.
-Nem! Ez biztos csak álom! Ez baromság! Nem léteznek démonok! Úristen.. Szerintem én nagyon bevertem a fejemet..
-Sajnos ez az igazság, vagy elfogadod, vagy.. Miket is beszélek.. Muszáj elfogadnod, különben meghalsz! Nem érted? Az életed
a tét Lotty! - mondja, miközben a vállamat "rángatja".
- Bizonyítsd be! - kiáltok rá, mire ő sóhajt egy nagyot, majd bólint.
- Rendben. - jelenti ki, majd felkap a kezébe, és visz.
- Hé, tegyél le! Tudok menni a saját lábamon is! - kiabálok, de mintha meg se hallaná. Viszont.. Hipp hopp ott voltunk egy
barlangnál. Azt hiszem, ott, ahol beütöttem a fejem. Minek jöttünk ide?
- Itt szoktam találkozni a többiekkel. Hívjam őket? Csapatban lesznek, körülbelül tizen. Van Jake, Tod.. - kezdi el felsorolni,
mire rákiáltok: -Ne! Oké rendben. Hiszek neked. De hol az ellenség? Nem emlékszem, hogy életemben egyszer is megtámadott volna
valami. - kételkedek, mire valami megmozdul a bokorban, engem meg ellök valami. Hátrafordulok, de senki nincs ott. Ajaj.
- Menj! Be! A barlangba menj be! Gyorsan! FUSS! - ordít Toby, majd az a valami előugrik a bokorból. Befutok a barlangba,
de onnan leskelődök. Mikor.. Pont a lábam elé leesik egy kődarab. Hát, ez semiképpen nem jelent jót. Toby nekimegy a srácnak,
akinek egyébként teljesen normális a kinézete, még helyes is.. Lenne, ha nem lenne neki is vérvörös szeme, és tűéles foga.
Verekednek, mikor Toby földre kerül..
- Toby! - sikítok, mire kinyögi, hogy maradjak, és jól van. Hát jó.. Majd.. Majd mikor az ellenség nem figyel, Toby leteríti.
Majd a szemébe néz, és fogalmam sincs mit csinál. És.. Az ellenség elrohan! Ezaz! Toby feltápászkodik a földről, én pedig
amint tiszta a levegő, kirohanok hozzá.
- Mi volt ez? Most is engem akart megölni? Jaj, Toby!
- Igen.. De muszáj megvédenem téged. Ez a dolgom. - mondja Toby, miközben a könyökét "simogatja", ami megsebesült. Erre kissé
meglepődök.
- Hogy mi?! Tehát nem is érdekellek igazából? Ha nem ez lenne a dolgod, akkor egyáltalán mégcsak nem is lennénk barátok? Én
meg azt hittem, hogy legjobb barátok vagyunk.. Tévedtem, naiv voltam. Én.. Én most megyek. Talán jobb is lesz, ha megöl az
"ellenség." Ha egyáltalán igaz ez az egész.. - mondom pár könnycseppel a szememben, és elfutok.
- Ne Lotty! Nem úgy gondoltam! Gyere vissza! - kiált utánam, majd futni kezd, hogy elkapjon. De nem érdekel! Ezzel betelt a
pohár..
- Persze, akkor hogy gondoltad, hmm? Áhh.. Időre van szükségem. Holnap megbeszéljük. Boldog szülinapot.. - mondom kissé
flegmán, majd haza indulok. Toby már nem jön utánam, csak ott áll, egymagában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
